Alocasia, Colocasia, Xanthosoma növények
200-220 cm magasra nő meg, levele 90-110 cm átmérőjű, kerekded. Levele sötétzöld, középen világoszöld, szinte fehér „szemmel”. Levélnyele kezdetben világoszöld, de a talajhoz közeledve átvált mély bordó színbe, illetve bordó csíkok is előfordulhatnak rajta. Napon tartva majdnem az egész levélnyél bordó színű. Fagytűrése -14-16°C körüli. Gondozásáról bővebb információt az alábbi linken találnak:
https://aracea.blogspot.com/2015/12/colocasia-nemzetseg.html
150-160 cm magasra megnövő változat. Kimondottan napos helyen lesz szép, ilyenkor előjönnek kontrasztos színei. A levélerek élénk neonzöldek, a levélszélek is zöldek, az erek közötti területek pedig sötétek, szinte feketék. A levélfonák világos zöld, amelyen halványan megjelenik a sötét színezet. Az idősebb levelek halványabb színűek. A fiatalabb növények levelein jellemzően kisebb a fekete színezet, általában nem szimmetrikusan jelenik meg a levél két oldalán. Az egyik oldalon nagyobb a fekete színezet, később lesz szép egyöntetű. Árnyékosabb helyen a sötét színezet halványabb lesz, kevésbé lesznek kontrasztosak a színek. A sarjakat hosszú, vékony, kb. ceruza vastagságú hajtásokon hozza. Erősen sarjképző változat. Fagytűrőségéről megoszlanak az adatok, valahol -14-16°C között lehet. A kereskedelemben ez az egyik legrégebbi változat, ami még nem a mesterséges szelekció eredménye. Gondozásáról bővebb információt az alábbi linken olvashatnak:
https://aracea.blogspot.com/2015/12/colocasia-nemzetseg.html
180-200 cm magasra nő meg, 14-16°C-ig fagytűrő. A levéllemez 80-100 cm hosszú lehet. A növény nagyon hasonlít a Xanthosoma sagittfolium fajhoz, de annál sötétebb, mélyzöld a levele, valamint a levélnyélen sötétebb hosszanti csíkok találhatóak. Szűrt fényben jobban érzi magát. Tűző napot sokáig nem bírja, ilyenkor levelei megéghetnek, és zömökebb felépítésű lesz a növény. Ahogy a többi elefántfül, ez is sok vizet, és tápanyagdús, laza talajt igényel. A trópusokon ezt a fajt is étkezési célból termesztik. A gondozásról bővebb információt itt találtok:
https://aracea.blogspot.com/2015/12/xanthosoma-nemzetseg.html
150-160 cm magasra nő meg, -12-14°C körüli a fagytűrése. A levéllemez nyújtott, akár 60 cm hosszú is lehet kissé árnyékosabb helyen tartva. A levélszél hullámos, és bordó folt található középen a levélerek találkozásánál. A tűző napot is jól bírja, de sok vizet igényel. Nagyon sok sarjat nevelő, szapora fajta. Sarjait indás hajtásain hozza. Bővebb információt a gondozásról az alábbi linken olvashattok:
https://aracea.blogspot.com/2015/12/colocasia-nemzetseg.html
Ez a fajta 90-120 cm magasra nőhet meg, -8-10°C-ig fagytűrő. A növény világoszöld-sárgászöld árnyalatú. Jobban kedveli a szűrt fényt, tűző napon tartva levele megéghet. A gondozásáról bővebb leírást az alábbi linken találtok:
https://aracea.blogspot.com/2015/12/xanthosoma-nemzetseg.html
Ezt a fajt eredetileg étkezési növényként kezdték termeszteni. A trópusokon sokféle népi neve terjedt el, így a taro, cocoyam, kalo, eddoe. Elterjedt több étkezési fajta a kereskedelemben, mint dísznövény. viszont ezek kevésbé ismertek, sokszor nem is bejegyzett fajták, így nem lehet pontosan beazonosítani őket. Ezek főleg a netről jönnek, ebay, vatera és egyéb távol-keleti ételeket, alapanyagokat árusító helyekről. Ezeknek a levélnyele néha napon vörösesen, rózsaszínesen színeződik részben. Előfordul, hogy csak a levélnyél levéllemezhez közeli részén. A levélnyél és levéllemez találkozásánál gyakran bordó „szem” jelenik meg napon tartva. Az alapfaj 180-200 cm magasra nőhet meg, néha magasabbra. A levéllemez 90-120 cm hosszú lehet. A levélnyél világos zöld, az alapi részénél szinte fehér. A levéllemez is teljesen zöld, esetleg kissé hamvas árnyalat megjelenhet rajta. Levele nyújtott ovális alakú. Sarjait fejlett, burgonyaszerű gumóiból neveli ki. A növény fagytűrése -14-16°C körül alakul, bár mivel sok, változatos esculenta-val találkozhatunk, előfordulhat fagytűrőbb változat is. Jól bírja a napos fekvést is, de az árnyékosabb helyet is. Utóbbi helyen nagyobb, de kissé lazább szövetű leveleket hoz. A gondozásról bővebb leírást az alábbi linken találsz:
https://aracea.blogspot.com/2015/12/colocasia-nemzetseg.html
2007-ben szelektált fajta nem bejegyzett szülőktől. 120-130 cm magasra nő, a levélfelszíne fényes, zöld színű. Az erezet a levélfelszínen halvány rózsaszín-ezüst, a fonáki részen élénk vörös. A levélnyél is ilyen vörös színű. -12-14°C-ig fagytűrő. A sarjakat az anyatő tövénél hozza, gumóról. Ez a növény inkább naposabb helyet kedvel, így lesz szép zömök, színes. A gondozásáról bővebben az alábbi linken olvashattok:
https://aracea.blogspot.com/2015/12/colocasia-nemzetseg.html
Ez egy kimondottan nagyra növő, tetraploid fajta. A tetraploid jellemzőnek köszönhetően ez a növény nagyobb, életerősebb, mint a többi Colocasia. 250-260 cm magasra képes megnőni, de megfelelő körülmények között még nagyobbra is. Fagytűrése -14-16°C körüli. A levél szív alakú, sötétzöld, világoszöld „szemmel” a levél közepén. A levélnyél szintén világoszöld, ám a gumóhoz közelítve átvált fehér, majd halvány rózsaszín színűre. A tűző napot is jól viseli, de szűrt fényben is szépen fejlődik. Sok vizet igényel, valamint tápanyagban dús, laza talajt. Gondozásáról bővebben az alábbi linken olvashattok:
https://aracea.blogspot.com/2015/12/colocasia-nemzetseg.html
Viszonylag új fajta, amely 120-150 cm magasra nő meg. A levél felszíne fényes, amely a nagyon kicsi növényeken még nem jelentkezik. Körülbelül 4-6 cm levélmérettől már jól látható a fényes levélfelület. A levélerek, levélnyelek neonzöldek, az erek közötti terület sötét, szinte fekete. Mindenképp napfényes helyet igényel, hogy a szép kontrasztos színei megjelenjenek. Fagytűrősége -12-14°C körül alakul. Gondozásáról bővebben az alábbi linken olvashattok:
https://aracea.blogspot.com/2015/12/colocasia-nemzetseg.html
Ez a fajta a Himalájai hegyekből lett gyűjtve. 160-170 cm magasra nő meg, fagytűrése elég nagy szórást mutat, -14-18°C között. Sarjait indaszerű hajtásain hozza. A levél nyíl alakú, az idősebb növények levelei kissé összehajlanak. A levélnyél és az erezet világoszöld, a levélfonák szürkés-zöldes, a felszínen lévő sötét szín nem vagy csak nagyon halványan jelenik meg rajta. A levél felszíne bársonyosan csillogó kékeslila, de tűző napon tartva szinte fekete lesz. Az idősebb levelek veszítenek bársonyosságukból, és a színük is megkopik kissé.
