Leírás
A nevével ellentétben nem az Arab – félszigetről, hanem Dél -, Délkelet – Ázsia szubtrópusi területeiről származik. Ez az igencsak illatos, örökzöld cserje, a perzsa kertekből került be Európába. Innen a név ” Arab jázmin „.
Ez a jázminféle egész Ázsiában nagy megbecsülésnek örvend. Például Indonéziában szent növényként becsülik, amely a tisztaság, a méltóság és az őszinteség szimbóluma. Kínában pedig az elhíresült jázmin teát, ennek a növénynek a virágszirmaiból készítik.
Virágai igencsak édes illatúak, ezért több helyen parfümöt is készítenek belőle. A virágok jellegzétese még, maga a virágzás. Alapvetően a tél kivételével, egész évpen virítanak. Viszont kinyílni csak késő délután nyílnak ki és reggelre becsukódnak.
Meleg- és fényigényes növény. Alapvetően tápanyagban gazdag és jó vízátersztő képességű talajba ültessük. Rendszeresen öntözzük, de kerüljük a túlöntözést.
Fagyérzékeny növény!
Ezért csak a késő tavaszi fagyok után vigyük ki a szabadba, amely napos és lehetőség szerint szélvédett hely legyen. A kora őszi fagyok előtt, már vigyük be a lakásba. Télen is kedveli a napos, meleg helyet, de ilyenkor az öntözés mennyiségét csökkentsük.
