Japán és Kína területén őshonos ez a talajlakó gumós orchideaféle, amely 25-40 cm magasra nő. Az itt kínált változat levelein hosszanti fehér csíkok találhatóak. Kellemes, enyhe jácint illatú virágai vannak. Sokan az orchidea szó hallatán a jól ismert lepkeorchideára (Phalaenopsis) gondolnak, azonban léteznek nálunk is őshonos talajlakó orchideák. Ez az orchidea -20-22°C-ig fagytűrő, ezért meg lehet próbálkozni hazánkban is a kinti nevelésével. Keressünk neki egy védett, meleg helyet a kertben, itt keverjünk neki laza, jó vízáteresztő közeget. A kert talaját javíthatjuk vörösfenyőkéreggel, kókuszrosttal, kókuszháncs darabokkal, nagy szemű kertészeti perlittel. Szűrt fényben szépen fejlődik, a tűző napot kevésbé szereti. Fontos, hogy talaja folyamatosan legyen nedves tavasztól őszig, de azért ne tocsogjon vízben. Ha kint teleltetjük, akkor a téli csapadék problémát okozhat, ezért a biztonság kedvéért ajánlott vastag (20-30 cm) avartakarást biztosítani számára. Ez kevesebb csapadékot enged át, és a hirtelen keményebb fagyoktól is óvja. Cserépben tartva az első fagyok előtt vigyük csapadéktól, fagyoktól védett hűvös (5-10°C) helyre, és tavaszig ne öntözzük. Ilyenkor a növények visszahúzódnak, és a gumók telelnek át, akár a tulipán hagymái. Tavasszal, március környékén be lehet vinni egy napos ablakba, gyengén el lehet kezdeni az öntözést, és hamarosan virágot is hoznak a növények.
Kategória: Egyéb
Broméliák, orchideák, kontyvirágfélék
Királypalást (Thunbergia erecta)
Igazi ritkaság ez a Nyugat-Afrikából származó cserje. A virágai királykékek, kissé lilásak. Nyár elejétől egészen őszig folyamatosan nyílik. Kellően napos, meleg helyen télen is képes virágot bontani. Csak gyengén fagytűrő, ezért érdemes cserépben nevelni. Megfelelő körülmények között 130-160 cm magasra nő meg. Metszéssel jól alakítható. Tavasztól őszig a kert egy olyan részébe érdemes elhelyezni, ahol szűrt fény éri, a közvetlen napsütést nem kedveli. Közepes vízigényű, és az általános, jobb minőségű virágföldek alkalmasak számára. Télen 15-18°C-os, világos hely a legideálisabb számára, mérsékelt öntözés mellett. Télen a kevésbé ideális körülmények miatt hajlamos lehullajtani a levelét, ilyenkor még kevesebbet kell öntözni, de tavasszal újrahajt.
Mexikói petúnia (Ruellia simplex)
Ez az akár 160-180 cm magasra megnövő lágyszárú növény Dél-Amerika, Mexikó és a Karibi-térségben őshonos, azonban napjainkban már sokfelé találkozhatunk vele a melegebb klímájú területeken. Tavasztól őszig a kertben is tartható kiültetve, vagy cserépben, napos helyen. Árnyékos helyen kevés virágot hoz, és megnyúlik. Kedveli a sok vizet, azonban talajban kevésbé válogatós. A legtöbb általános, jó minőségű virágföld megfelelő számára. Ősszel a legideálisabb körülmény 12-15°C közötti, világos hely, óvatos öntözéssel. Ha nem megfelelőek a körülmények, akkor a leveleit könnyen ledobálja, azonban ha a szárak kemények, akkor tavasszal újra fog hajtani. Ha ősszel levágunk pár szárat róla, és vízbe rakjuk, akkor így is átteleltethető, tavaszra meggyökeresednek a levágott szárak. A metszést jól viseli, szépen alakítható, ha már nagyon magas lenne, és nem bírná el a saját súlyát. -8-10°C-ig fagytűrő, így kinti teleltetése nem ajánlott.
Kései végzetfa (Clerodendrum trichotomum)
Délkelet-Ázsiában őshonos lombhullató cserje, vagy kisebb termetű fa. Nálunk biztonsággal kiültethető, csak a nagyon kemény fagyok alkalmával fagynak vissza kissé az ágak. A védett, melegebb fekvésű helyet azonban meghálálja gyorsabb növekedésével. 2-3 méteresre nő meg. Fának nevelve szép kompakt koronát nevel. A tűző napon is jól fejlődik, de szűrt fénybe is ültethető, viszont az üde, laza talajt meghálálja mindkét esetben. Tűző napon tartva öntözzük bőségesen. Nyár végén hozza kecses, fehér virágait, amelynek kellemesen édeskés illatát már méterekről érezni. Ősszel, miután beérek a termések, a fa újabb arcát mutatja. A termések sötétkék színűek, míg a körülötte lévő csészelevelek sötét rózsaszínűek lesznek, ezzel tovább díszítve a növényt.
Vörösödő végzetfa (Clerodendrum bungeii)
Nedves szubtrópusi területekről származik ez a lombhullató cserje, amely 1,6-1,8 méter magasságúra nőhet meg. A komolyabb, -18-20°C körüli fagyoktól elfagy a szára, viszont tőből vagy gyökérről újrahajt, ezek a részei fagytűrőbbek. Kedveli a szűrt fényt, nedves, laza talajt. Kecses rózsaszín virágait nyár elején nyitja, és egészen késő őszig virágozhat. Ezek a világos rózsaszínvirágok nagyon jó kontrasztot adnak a csodaszép haragoszöld levelekkel. A fejlettebb tövek egészen nagy, tenyérnyi virágtányérokat nevelnek, amelyek vonzzák a pillangókat, és egyéb rovarokat.
Galambbogyó (Duranta erecta)
Mexikótól Dél-Amerikáig, és a Karibi-térségig található meg a természetben ez a növény. Őshazájában akár kisebb fává is nőhet, nálunk viszont cserépben, dézsában tartva inkább érdemesebb bokornak nevelni. Metszéssel nagyon jól formázható. Szereti a napos helyet, így virágzik igazán sokat. A virágait hosszú fürtökben hozza a hajtásvégeken. Közepes vízigényű, talaj szempontjából nem túl igényes, jobb minőségű általános virágföld megfelelő. Csak gyengén fagytűrő, ezért télire 12-15 °C-os, világos helyen, mérsékelt öntözéssel érdemes teleltetni. Ha nagyon sötét a telelőhely, ledobálja a leveleit, de tavasszal újra kihajt.